Az oktatás az egyik legbefolyásosabb intézmény a tudás átadásában. A kognitív készségek fejlesztésén túl azonban az iskolák a társadalmi értékek, normák és felfogások reprodukálásának mechanizmusaiként is szolgálnak.
Az 1960-as és 1970-es években jelent meg a nőjogi mozgalom, amely fokozott figyelmet fordított az oktatás szerepére a nemi identitás alakításában. A feminista elmélet térnyerése ebben az időszakban rávilágított az oktatási anyagok vizsgálatának fontosságára, különösen a nők társadalmi szerepének jelentős átalakulásával. Az iskolai tankönyvekben szereplő nemi sztereotípiákkal kapcsolatos nemzetközi kutatások 1970 után kezdtek lendületet venni. E tanulmányok közül sok a nemi szerepek erősen sztereotip ábrázolását tárta fel – például a nőket gyakran háztartásvezetőként ábrázolták, míg a férfiakat a család védelmezőjeként. Az 1970-es és 1990-es években olyan országokban végzett kutatások, mint az Egyesült Államok, Ausztrália, Skócia, Németország és Pakisztán, hasonló eredményeket hoztak.
Görögországban az 1970-es évek végén kezdtek megjelenni releváns tanulmányok, amelyek nagyrészt visszhangozták a nemzetközi kutatások következtetéseit. Még a 2000 után végzett újabb tanulmányok is továbbra is a nemek közötti egyensúlyhiányokat azonosították, például a női alakok minimális jelenlétét a történelemtankönyvekben, valamint a nemek egyenlőtlen reprezentációját olyan tantárgyakban, mint a matematika és a fizika. Más kortárs elemzések kimutatták, hogy a férfi karakterek továbbra is számosabbak és dominánsabbak, míg a női karaktereket gyakran passzívként vagy hagyományos szerepekben elkötelezettként ábrázolják.
Mindazonáltal a modern tankönyvek sem mentesek a fejlődéstől. A korábbi kiadásokhoz képest jelentős fejlesztések történtek, az erőfeszítések a kiegyensúlyozottabb és kortársabb nemi ábrázolások bemutatására irányultak. A kutatók azonban hangsúlyozzák, hogy a tankönyvi ábrázolások jelentősen befolyásolhatják a diákok nemi szerepekről alkotott képét és jövőbeli törekvéseiket. Különösen a férfi diákok kaphatnak erősebb ösztönzést a konkrét karrier- és társadalmi utak felé.
Összefoglalva, elengedhetetlen kritikusan megvizsgálni, hogy az iskolai tankönyvek milyen mértékben erősíthetik a nemi sztereotípiákat és egyenlőtlenségeket. Nem kellene-e az oktatási rendszereknek törekedniük az esélyegyenlőség előmozdítására és az inkluzív reprezentációk elősegítésére minden diák számára, nemtől függetlenül?
